A távoli Uruguayban a harmincas évek óta – számos sorsfordulót megélve és most újra erősödve – ápolja nemzeti hagyományainkat a magyar szórványközösség.
Nagy Csomor András tudósítása a Mandiner hetilapban.
Dél-Amerika Svájca – szokás mondani Uruguayról. A valóság persze árnyaltabb a szlogeneknél. E sorok írója dél-amerikai útja során eljutott a kontinens léptékeihez képest apró, két magyarországnyi területű országba, hogy saját benyomásokat alakítson ki – és eközben a szórványmagyarság képviselőivel is találkozott. Az egyik helyi magyar úgy fogalmaz: „Uruguay az az ország, ahol hárommillió ember és tízmillió szarvasmarha él. Vagyis ha a marhák egyszer öntudatra ébrednek, komoly bajban leszünk.”
Az ország lakóinak nagyobbik fele a fővárosban és agglomerációjában él. Montevideo európai mintára épült város, de kissé jellegtelen, és nem érezhető igazán a latinos pezsgés az utcáin. És ha Uruguay, akkor persze foci: meglátogatjuk a patinás, százhúsz éves Club Nacional stadionját is.
Botrányos állapotban van: lepukkant, koszos, otromba. Eléggé méltatlan a dél-amerikai labdarúgás egyik szentélyét ilyen állapotban látni. A város jogi egyetemére is eljutunk – pazar épület, kívülről telegraffitizve. Vannak helyiek, akik erről azt mondják: az emberek a diktatúra 1984-es megszűnése óta a rongálásban élik ki olthatatlan szabadságvágyukat, vallva, hogy mindent szabad.
A távoli Uruguayban is ápolja a nemzeti hagyományokat egy közép-európai nemzet kis szórványközössége. Jómagam a pozsonyi Szőttes Kamara Néptáncegyüttes vendégzenészeként ismerhetem meg a montevideói szórványt. A magyar klub épülete nagyon szép, és pezsgő kulturális élet zajlik a „kolónia” köreiben. Vágnak például disznót is – a kolbászt megkóstoljuk, kiállja a próbát.
Az ember elengedheti Magyarországot, de Magyarország nem engedi el az embert – e szavak kíséretében vette át Robert Lantos, a Hunyadival nagy ismertséget szerző filmproducer a Magyar Filmakadémia életműdíját a Moz.Go – Magyar mozgókép fesztiválon, ahol életéről és munkásságáról beszélgettünk vele.
Jött most egy venezuelai, de brazilból van a legtöbb.
A több mint négyszáz olvasó kvízjátékon vehetett részt, meghallgathatta, mit gondol Schmidt Mária a világról és élvezhette Lotfi Begiék szenzációs koncertjét.
„Lehetőséget akarok kínálni az uruguayi futballnak, amelyet én is szeretek, és amelyben felnőttem, s melynek révén segíteni tudok minden tinédzsernek és gyermeknek a fejlődésben” – hangsúlyozta Luis Suárez.
Rendkívül kellemetlen titkokra derült fény.
Az utóbbi években egy különösen alattomos módszer terjedt el.
Totális kudarcba fulladt a Tisza Párt kongresszusa.
A szövetség tagállamai 2035-ig GDP-jük 5 százalékát fordítanák védelmi célokra, ezzel minden korábbi kötelezettségvállalást felülmúlva. A bejelentés politikai üzenete egyértelmű. De vajon a számháború mögött valódi kapacitásbővítés húzódik, vagy ez pusztán egy szimbolikus gesztus a szövetség kohéziójának demonstrálására?
